Szentpétervár 5 millió lakosával Oroszország kulturális központja. A város képét a számos palota, ortodox templom, több mint 500 híd és megszámlálhatatlan csatorna színesíti. Ezért gyakran emlegetik ezt a várost „Észak Velencéjének” is. Különösen az orosz nyár ideje alatt Szentpétervárnál találni sem lehet jobb úti célt Oroszországban.

Amikor Nagy Péter fiatal cárként Moszkvát szûknek és csapadékosnak találta, a tengerparton keresett egy olyan helyet, ahol a birodalmát Európa felé tudta nyitni. Az orosz keleti-tenger partján, a Néva deltájában talált egy alkalmas helyet. Ezen a kietlen vidéken, ahol elõtte csak erdõ és mocsár volt, 1703-ban az orosz építészek egy új, aranytól ragyogó fõvárost húztak fel. Az orosz birodalom új központjába egész Európából érkeztek az építészek, a mûvészek, a kereskedõk, így Szentpétervár gyorsan a 19. század metropoliszává vált.

Az októberi forradalom után Lenin kormánya visszaköltözött Moszkvába. A fõváros költözésével Szentpétervár visszasüllyedt a szocialista orosz hétköznapokba. Lenin halála után a várost elnevezték Leningrádnak és csak a 90-es évek elején kapta vissza az eredeti nevét. Szentpétervár most már a Világörökség része. Számos palota, templom és múzeum emlékeztet a cári uralom alatti Szentpétervár virágzására. A nyelvtanfolyam alatt mindenképpen meg kell látogatnia a hallgatóknak az Ermitázst, a világ legszebb képzõmûvészeti múzeumainak egyikét, a cár nyári és téli palotáját, az Izsák katedrálist, ahol a világ harmadik legnagyobb kupolája található, valamint a Szent Miklós Katedrálist.